Megátalkodott európai polgári demokrata vagyok, ilyen szellemiségű pártot vezetek. Nem hisszük, hogy rendben van, ha elsősorban az dönti el életünket, hogy milyen családba, milyen körülmények közé születtünk. Igen, hiszünk az egymásért viselt felelősségben, abban, hogy ne a származás, hanem a szorgalom, az erőfeszítés, a teljesítmény döntse el, hogy kiből mi lesz. Így aztán baloldaliként tekintünk magunkra.
Hiszünk abban, hogy az emberek szabadon választhatják meg hitüket, meggyőződésüket, magánéletük védettséget kell, hogy élvezzen, hogy mindezek tekintetében sem lehet különbség az emberek, illetve jogaik és lehetőségeik között.
Elkötelezett európaiak vagyunk, azért dolgozunk, hogy az európai nemzetek majd az Európai Egyesült Államokban találják meg azt az erős szövetséget, amely segít valamennyiünknek, hogy sikeresek legyünk maganéletünkben és valamely nemzeti közösség tagjaként is.
Azért dolgozom, hogy újra demokratikus, európai hazánk és kormányunk legyen.
A legfontosabb, hogy engedjük élni egymást, merjünk és akarjunk együttműködni, nagyobb felelősséget vállalni egymásért. Nyugodt országot szeretnék. Mértéktartó politikát.
Jól működő közszolgáltatásokat, becsületes közéletet. Azt kívánom, hogy minden magyar kinyissa a szemét, értse a világot és merjen álmodni, cselekedni valami jobbért, becsuletesebbért, élhetőbbért.
Azért dolgozom, hogy a mai huszonévesek egyre nagyobb számban kapcsolódjanak be a politikacsinálásba. Mert nincs ennél fantasztikusabb, izgalmasabb, felemelőbb, hazafiasabb kihívás, feladat.
Felnőtt életem első sikereit az üzleti életben értem el. Egy idő után azt vettem észre, hogy minél jobban mennek a cégeim, annál inkább hiányérzetem van. Azt éreztem, hogy nem érdekel a pénz, azt szeretném, ha az életem ennél többről, valami jobbról szólna. 2000 környékén lettem politikus. Voltam miniszter, majd miniszterelnök, a többi már történelem. Most a Demokratikus Koalíció pártelnöke vagyok, és a parlamenti frakció vezetője.